A Magyar Mérnöki Kamara elnöksége tudatja a szomorú hírt, hogy dr. Kováts Gábor, az MMK korábbi elnöke 2018.12. 26-án hosszú, türelemmel viselt betegség után elhunyt.
dr. Kováts Gábort a Kamara saját halottjának tekinti.

Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!

DR. KOVÁTS GÁBOR
(Gyula, 1938. december 17. – Szeged, 2018. december 26.)

 

EMLÉKEZÉS DR. KOVÁTS GÁBOR ELNÖK ÚRRA 

Dr. Kováts Gábort 1997-ben a köztestületi Magyar Mérnöki Kamara egyik alelnökévé választották, ahol elsősorban a vízügyi szakmapolitika mérnöki kamarába történő behozatalával tette működését emlékezetessé. Ekkor kezdte megjelentetni a Mérnök Újságban a szakmai jellegű írásait, melyet haláláig folytatott és melyért megkapta a „Mérnök-újságíró” plakettet is. A 2000-es évek közepén írásait saját könyvbe is szerkesztette.
2001-ben olyan időszakban vállalta a Magyar Mérnöki Kamara elnökségét, amikor esedékessé vált az EU-ba történő felvétel is. Ekkor kezdeményezője és aktív résztvevője volt az Európai Mérnöki Kamarák Szövetsége megalapításának, támogatója volt a V4 kapcsolatoknak, építette a nemzetközi kapcsolatokat pl. Szerbiával, Ausztriával, Horvátországgal. Az ország EU-ba történő felvétele igen sok feladatot jelentett az MMK-nak, melyet meggondolt feladatmegosztással, eredményesen irányított. Át kellett dolgozni a minősítési-jogosultsági rendszert és aktívan részt kellett venni az Eurocode alapú szabványok harmonizációjában, az új szabványok ismertetésében, terjesztésében..
Elnöki időszakában vált kötelezővé az MMK kreditpontos továbbképzési rendszere, a tervellenőrzés, a kamarai jogosultsággal történő beruházás-lebonyolítás, a vezető tervezői rendszer átdolgozása és a tagozatok Feladat Alapú Pályázati rendszere.

Dr. Kováts Gábor jelentős mértékben segítette az MMK és a mérnöki tevékenység megismertetését.
2007-ben vállalta az MMK elnökeként a Magyar Műszaki Értelmiség Napja szervezését, mely a Parlamentben, majd a Magyar Tudományos Akadémián tartott rendezvényekkel népszerűsítette a műszaki tudományokat és a mérnöki munkát.
Dr. Kováts Gábor elnöksége alatt a titkárság és az elnökség munkájában baráti légkör volt a jellemző és a hivatali kapcsolatokból legtöbbször baráti kapcsolatok keletkeztek és maradtak.

2009. évi visszavonulását követően a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara tiszteletbeli elnökévé választották, ahol folytatta aktív szakmai tevékenységét, a szakcikkek írását és tovább ápolta a kamarai tevékenysége során indult baráti kapcsolatokat.

(Holló Csaba megemlékezése rövidített változata, a teljes szöveg a Mérnök Újság februári számában lesz olvasható)

Dr. Hajtó Ödön tiszteletbeli elnök visszaemlékezése

Kováts Gáborra emlékezem

Dr. Kováts Gábor utódom volt, a 2001. évben a Magyar Mérnöki Kamara vezetőségválasztó küldöttközgyűlése többségi szavazással őt választotta meg második elnökének. Cikkeiből saját maga válogatta és adta közre 2006-ban a legfontosabbnak ítélt írásait. Már a címe is rá vall: „Szolgáljatok örömmel”. A rendszerváltozás elején, 1989-ben csatlakozott csapatunkhoz, ahol közös célunk volt Mérnöki Kamara köztestület újbóli megalakítása Magyarországon. Szemüvege mögül sugárzott tekintetéből és halvány mosolyából kitűnt, hogy örömmel dolgozik velünk, semmiféle tennivaló nem volt terhére, hozzászólásai rendre célba találtak. A Mérnök Újság 2005. októberi számában írja, idézem: „A mérnöki kamarában azért jó dolgozni, mert egymásért, társainkért tesszük és örömmel tennivalónkat.”

Kováts Gábor 1938-ban született Békés megyében, 1962-ben szerzett jeles minősítésű mérnöki oklevelet. Negyven éves szakmai pályafutása Szeged környékéhez kötődik. Volt üzemeltető, fenntartó, kivitelező, beruházó, köztisztviselő, foglalkozott folyószabályozással, ár- és belvízvédelemmel, vizi közművekkel. Az így szerzett széleskörű szakmai tapasztalata alapján joggal lett az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója 1991-2001 között.

Kováts Gábort a Mérnöki Kamara alapítói között tisztelhetjük, hiszen 1989-től kezdve folyamatosan elnökségi tagja volt az országos Magyar Mérnöki Kamarának, valamint alapító tagja a Csongrád Megyei Mérnöki Kamarának, még a kamarai törvény előtti egyesületi időszakban is. Nevéhez kötődik a VÍZPART című szakmai lap alapítása 1992-ben; majd az 1994-ben induló MÉRNÖK ÚJSÁG szerkesztő bizottságának, hol tagja, hol elnöke volt. Ezekben a szakmai lapokban nagy számú írása jelent meg.

A Vízügyi Igazgatóságtól  63 évesen nyugdíjba vonuló Kováts Gábor  frissen és fiatalosan vállalta 2001-ben a mérnöki kamarai elnökséget, melyet nyolc éven keresztül, 2009-ig töltött be. A váltás a kamarai elnökségi pozícióba nem volt nehéz, mivel minden előzményt ismert. Tovább fejlesztette a megkezdett szervezeti munkát, jó kapcsolata volt a kormányzati szervekkel is.

Elnökségének vége egybe esik betegségének kezdetével, de hivatását a vállalt ciklus végéig példaértékű kitartással teljesítette. A halál csak hosszú idő után 2018. december 26-án 80 éves korában tudta őt végleg legyőzni. Hála és köszönet szerető feleségének, Mariannak, felejthetetlen kollegánknak, Gábornak nyújtott odaadó gondoskodásáért,  ápolásáért.

Kováts Gábor keresztény világnézetére írásaiból is következtethetünk, mert miközben szakmai-politikai problémákról értekezik, sokszor a bibliát idézi. Közéleti tevékenységei között a Szeged Honvéd-téri Református Egyházközség presbitere, illetve gondnoka is volt. Elnökségének idejére esik Magyarország EU csatlakozása, a Mérnök Újság 2004. májusi számában erről így ír: „Mit várok Európától? Rendet, tisztességet, lehetőséget – itthon és az egész világban …” melyet így fogalmaz meg Pál apostol: »mindnyájan Isten fiai vagyunk … nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok … tehát Ábrahám magva vagytok, az ígéret szerint örökösök« – nincs ennél igazabb tanítás az esélyegyenlőségről.”

Ugyanebben a 2004. májusi Mérnök Újság számban leírja, hogyan találkozott először Európa tőlünk nyugatra eső felével: „1944. nyarán, angol-amerikai bombázók elől úgynevezett »óvóárokba« húzódva.” Majd 6 éves korában a felszabadító Vörös hadsereg elől édesanyjával Ausztriába, Karintiába, angol megszállási területre menekültek. A Dráva-menti, Feffernitz-i menekülttáborból, „1946 májusában paranccsal: magyarok menjetek haza, otthon béke van!” jöttek vissza. Azután 18 évesen 1956: „Magyarok! Tartsatok ki, jövünk!  Nem jöttek.” Azután 1989: „Őszintén megmondom, soha nem hittem, hogy az én életemben ilyen változások lesznek.” Még egy ugrás: 1992. NATO repülőgépek húznak el Kováts Gábor  szőregi háza felett, „hangjuk kísértetiesen ugyanaz, mint 1944-ben.” Jugoszláviát bombázzák.

Nem véletlen, hogy a Mérnök Újság karácsonyi számában a békességről így ír: „A békességet – mint a házat – apró téglákból kell felépíteni. Legyen békesség először bennem, aztán a családomban, aztán a baráti körömben, majd a bővebb közösségben, a munkahelyeken, az országban. S akkor talán, egyszer a világban is felülkerekedik a józan emberiesség.”

Kedves Gábor, Veled együtt gondoljuk mindannyian: „Legyen így a mi szakmai közösségünkben, a mérnöki kamarában is.”

 

forrás: https://mmk.hu/informaciok/hirek/20181227_gyazhir;jsessionid=5EE6691E94A110DEB6BEDAE70D74928E